A sorozat e darabjával Suhai Pál Bábel-trilógiája átlépte önnön határait: negyedik kötetéhez érkezett. Bábeli feladványok. A cím az eddigiekhez hasonlóan a bibliai alaptörténetre és ennek a 18. századi jeles német gondolkodó, Johann Georg Hamanntól származó olvasatára egyszerre utal.
Hamann szerint "Bábel" értelme nem meríthető ki az egekbe törő ember büntetésének magyarázatával. Isten a nyelvek "összezavarásával", a többnyelvűséggel egyszersmind lehetőséget is adott az ember kezébe (szájába), a párbeszéd lehetőségét. A kinyilatkoztatás eme értelmezésével Suhai mintha birtokába jutott volna valami titoknak, amiből (a beszélgetés létteremtő funkciójából) írásai formáját, a levélesszé műfaját is eredezteti. (Levelezéseit, dialogikus gondolatfutamait, logikai levezetéseit.)
E kötetéből is kiviláglik a feladat, amely éppen társas létünkből következően mindnyájunkkal szemben fennáll. Ahogy egyik levelében írja: a levél "a legklasszikusabban és legkarakteresebben mutatja és követeli minden valamiről és valamire való írás feltételét, a személyességet: magunkat kell bedobnunk - és kiadnunk - ahhoz, hogy a szöveg automatája árukészletéből bármi érvényeset nyújtani tudjon." Ugyanez másképpen: "A levélesszé valóban jó találmány - vele legrosszabb esetben is felelhet önmagának (!) (és önmagáért!) az ember." Hogy mindez miként lehetséges, Suhai Pál bábeli levelezése mutatja.
