1986. április 26-án a kora hajnali órákban emberi hiba következtében felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. Nagy mennyiségű radioaktív sugárzás jutott a levegőbe, amely néhány órán belül beszennyezte szinte a teljes európai kontinens légterét, így Magyarországét is. A lakosságot azonban nem tájékoztatták időben a katasztrófáról és várható következményeiről.
Mit tudott az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése a robbanásról? Mikor értesült először a magyar lakosság a katasztrófáról? Milyen rejtjeltáviratok érkeztek Moszkvából? Milyen döntéseket hozott a magyar válságstáb? Veszélyben voltak-e a május 1-jei felvonulás résztvevői? Hogyan kerültek be a Magyar Rádió híreibe titkosított nyugati hírek? Tudott-e élni a Magyar Televízió a vizuális kommunikációs előnyével? Hogyan reagált a magyar közvélemény a krízis kezelésére? Mit árul el Csernobil a Kádár-kori médiarendszerről? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kapunk Boldog Dalma Csernobil és a magyar média című könyvéből.
A szerző eddig feltáratlan vagy korlátozottan hozzáférhető pártpolitikai dokumentumokat, közvélemény-kutatásokat, tévéfelvételeket, rádióadásokat és sajtócikkeket vizsgálva azt mutatja be, miként alakult a magyar hírközlés a csernobili atomkatasztrófa utáni első három hétben, és hogyan reagált a társadalom. Az MSZMP hivatalos dokumentumai segítéségével azt is rekonstruálja, mit tudott a magyar pártvezetés, és milyen politikai iránymutatással zajlott a válság hazai kezelése. Láthatóvá teszi, hogyan reagált a magyar média erre a váratlan helyzetre. Az újságírói gyakorlatok feltárásával pedig rávilágít arra is, hogy miként működött a Kádár-korszak médiája a gyakorlatban, és hogyan lehetett tágítani a szovjet-kommunista sajtómodell kereteit.
