„Láttam…” – így kezdi Christoph Ransmayr atlaszának mind a hetven epizódját, hogy aztán összetéveszthetetlenül szóló, költőien pontos hangján bontsa ki az egyes helyszínekhez kötődő történeteket. És kezdetét veszi az utazás, amely ugyanolyan hatalmas távolságokat ölel át az emberi szívés szellem tájain, mint a földgolyón. A Csendes-óceán szigetvilágától a sarkvidékig, a dél-amerikai esőerdőktől Andalúzián át a Mekong folyóig, a Duna árteréig vagy éppen Sydney-ig sorjáznak a kápráztató, megrendítő és líraian szép képek– egy nagy író és nagy utazó kivételes életének lenyomatai. Adamik Lajos magyar fordítását olvasva a Himalája hóförgetegeit, egy csonttá soványodott tehén tekintetét vagy a mélytengerben a testre nehezedő nyomást éppúgy a bőrünkön érezzük, ahogyan a történetekben megelevenedő emberi sorsokat.
„Sok mindent, amit amiénknek mondott világról tudni vélünk, csak elbeszélésekből ismerünk” –emlékeztet előszavában a szerző. Világunk megismeréséhez aligha létezik gazdagabb térkép, útikönyv és kalauz, mint Ransmayré.
