Carl Rogers, amikor „a lehető legőszintébben” összegezte a tanítással és tanulással kapcsolatos tapasztalatait, többek közt ezt írta: „csak az a tanítás érdekel, amely jelentősen befolyásolja az ember viselkedését” és az ilyen tanulás „felfedezésen alapul” és „belső igényt elégít ki”.
Csizmazia Katalin („Csizi”) a Rogers középiskola „lelke”, majd a gimnázium utódjának, a Rogers Akadémiának a vezetője annak járt utána, miben mutatkozik meg a többéves személyközpontú tanulás hatása a tanulók életében 15-20 évvel később. Az interjúkból – melyek között vannak a tanulók szüleivel, tanáraival készített beszélgetések is – emberi sorsok bontakoznak ki. A könyvet olvasva mi is részeseivé válunk a „Rogers középiskola csodájának”, felfedezhetjük azt a „belső értékes valamit”, amire – ahogy Csizi írja – „mi is építettük a kapcsolatunkat és ők is építik az életüket”.
„Elfogadás – ez a szó, amit a legtöbben mondanak, amikor a Rogersről elsőnek eszébe jutó szót kérdezem… Hurrá!” Minden diáknak, szülőnek, tanárnak – mindenkinek! – jó szívvel ajánlom ezt a könyvet. Jobbá (elfogadhatóbbá) válik a világ, ha tanulunk belőle.
Klein Sándor
