Miért nem tudjuk előre jelezni a technológiai jövőt? Az új születésének valóban mindig szükségszerű velejárója a régi elpusztítása? Jogosak-e az új technológiákkal szembeni fenntartásaink? Miként alakítja át a mesterséges intelligencia a nemzetek gazdasági versenyét? Lehet-e egyáltalán valamilyen aktív szerepe az államnak az innovációban? Miért maradt le Európa az innovációs versenyben? És miért létezik ma is egy láthatatlan vasfüggöny, amely mögött Kelet-Közép-Európa képtelen új startupokkal versenyre kelni az innovációkért? Mit tanulhatunk a Szilícium-völgy, Észtország, Izrael vagy Szingapúr sikereiből?
Ezek a kérdések azért is foglalkoztatják töretlenül a közgazdászokat, a döntéshozókat és a széles nagyközönséget egyaránt, mert az elmúlt kétszázötven év tapasztalata szerint azok az országok kerültek be a gazdagok klubjába, amelyek a technológiai innováció élvonalába tartoztak, míg a többiek rendre megrekedtek az alacsony vagy a közepes jövedelem csapdájában. A szerző a témát alaposan körbejárva, szemléletes példákon keresztül vizsgálja a szabad verseny, a digitális gazdaság, a technikai haladás és az innováció összefüggéseit, s hogy ezek bonyolult dinamikái miként vezetnek el a sikerhez a nemzetek közötti versenyben.
