"A mesékben a királylány mosolyogva, tárt karokkal fogadja a kedvesét. A pillanatnak él, és szerelemtől fűtött szívvel akár a világ végére is követné a lovagját. Mi történik, ha a daliás herceg szívében sötétség lakozik, a királylány pedig legszívesebben mérget csempészne áruló szerelme italába? A szerelmem gyarló vággyal szorította markában a csuklóm, sötét tekintetében a pokol dühös szikrája kapott lángra, és többet nem akart elereszteni. Egyszer megígérte: örökké hozzá tartozom. A felesége vagyok, és ezt az időt szeretném lerövidíteni.”
Evian Eilean nic Domnaill végre beköltözik új otthonába, a Cronsfeldt család hatalmas, hátborzongatóan sötét és rideg várába. Nehezére esik elfogadni új lakhelyét, férje hiába mutatja be, mint a vár új úrnőjét, a szolgálók barátságtalan viselkedése, a rideg falak némasága egyre jobban összetöri a lány lelkét. Vajon hogyan haltak meg Devon szülei, és hogyan kerülhetne közelebb a férfihoz, aki végre nőül vette őt? Valóban a legjobb megoldás mindent feladni és megszökni a fogvatartójától?
Devon Cronsfeldt maga sem érti, hogyan nősülhetett meg ilyen gyorsan. Magukkal ragadták az érzelmei, amire már fiatal kora óta nem volt példa. Fogalma sincs, mit kezdjen a lánnyal, akit egyik pillanatban még durván ellökne magától, míg a másikban csókokkal halmozna el. A boldogságért a legnagyobb árat kell fizetnie: meg kell nyitnia a szívét. Bíznia kell valakiben, aki új korszakot nyithat a várban.
