A könyv a nőről szól, a nőkhöz szól, bár a férfiakról van szó benne. A fejezetekben az írónő a férfiak nyomába szegődik, megszületésüktől idős korukig térképezi fel életútjukat, viszonyukat önmagukhoz, az anyához, a gyerekekhez, a nőkhöz, és rámutat az általuk kiosztott női szerepek sokaságára. A férfiak, akik legtöbbször rögzült, elavult mintáik alapján viszik végbe teljesítményeik legjavát, tagadásokon, csalódásokon keresztül cipelik magukkal évszázados terheiket és akik még ma is úgy próbálják meg bizonyítani az „élet árának” kiegyenlítését, hogy háborúkon, válságokon át, hatalmi pozíciót elfoglalva szereznek érvényt igazuknak és maguknak. Az egyedülálló, különleges megállapítások és következtetések mégsem jelentéktelenítik el őket, inkább áthelyezik a hangsúlyt az anyától, a szülőktől kapott élet-ajándékra, a nőkhöz való egészségesebb viszonyra. Az önmegismerés, a ráismerések terápiás tapasztalatai terén jártasságról tanúskodó könyv záró részeiben a szerző spirituális érzékenységgel, friss szemmel kalandozik el a férfi szerepének égi és földi viszonylataiba is, megvilágítja az emberi áldozat és isteni felajánlás közt feszülő ellentét félreértéseit, segítve, hogy feloldhassuk, kiegyenlíthessük vélt tartozásainkat.
Részlet a könyvből:
„A felnőtt férfinak van elég bátorsága ahhoz, hogy féljen. Viszonyulását a női nemhez nem csak azért jó idejében tisztázni, mert problémát okoz ha nem teszi, hanem hogy ne okozhasson problémát. Hogy a csalódás, a tévedés, az örök adósság, a tartozás hátráltató súlya alól kiszabadulhasson, annak érdekében, hogy saját, egyszeri, éppen aktuális életét élhesse, hazugságok, vádaskodások és pótszerek igénye nélkül. Akár gyermekien naív lélekkel is, de hittel, hogy mindezt „A nővel” együtt megvalósíthatja.
Egyszóval: ha válságban vagy, ne háborút indíts, hanem előbb belül vívd meg a magad csatáját. Ne vidd ki oktalanul és tudattalanul, félig kábán, rangtól és dicsőségtől éhesen a feszültségeidet a világba. Emlékezz a személyes harcodra, állítsd fel és rendezd be a saját személyes valóságod valódi szereplőit, akik veled együtt részt vettek a drámában és keress rá méltó választ, akkor, ott, ahol történt. Ne visszafelé tekintgess. Szeress helyette. És változz, ha kell. Bár ez utóbbitól mi, nők is félünk. Mi, nők félünk leginkább attól, hogy a férfiak „felvilágosulnak”, és éretten, mindenre készen, „józan megfontolással” járulnak elénk és nekünk nem kell többé színészi képességeink tárházát felsorakoztatnunk előttük. Akkor mi válunk munkanélkülivé. Mi lesz akkor? Mi is háborúzunk majd?”
