A kötet képet ad a helyi önkormányzatok első évtizedéről, továbbá arról a hosszú útról, amely megalakulásukig elvezetett. A történelmi áttekintéssel a jelen jobb megértését kívántam szolgálni. A múlt talán jobban meghatározza a jelenünket, mint gondolnánk. Az önkormányzatiság történetében számos jelét találhatjuk az útfüggőségnek. Ez olyan determináció, mint a szekér vágta mélyedés, amely később, évszázadok alatt, mély kanyonná mélyül a löszös talajban. E szurdokba kivájt úttól a későbbi nemzedékeknek eltérni már nehezen lehet. A magyar történelem, mint számos más kelet-európai történet, fordulatokban bővelkedett a 20. század folyamán. Az állam és helyi igazgatás rendszere több alkalommal esett át rendszerváltáson, de lényegében az önkormányzatiság keretét adó közigazgatási rendszerek mindig visszatértek abba a kerékvágásba, amit a korábbi századok kijelöltek. A centralizációs hagyományokra épülő önkormányzati berendezkedés túlélt minden törekvést, lazító és átformáló szándékot. Bár folyamatosan változott az önkormányzatiság Magyarországon, de a rendszer súlypontja mindig az erős állam és az ennek alárendelt helyi érdek különös egyensúlya maradt. A rendszerváltás olyan jogokat adott a településeknek, amelyeknek korábban sohasem voltak a birtokában. Az önkormányzatiság az a politikai tér maradt, amelyben az egyénnek, a kisközösségnek a legtöbb esélye megvan arra, hogy akaratát érvényre juttassa.
