Kopernikusz alapvetően megváltoztatta a kozmosz és az ember viszonyával kapcsolatos elképzeléseinket: nélküle ma más világban élnénk. Ám a közkeletű nézettel szemben a lengyel tudós nem szakított radikálisan ókori és középkori elődeivel: a Nap és a Föld helycseréjéhez vezető megfontolásait az ókori püthagoreusok befolyásolták, rendszere pedig a görög matematikai csillagászat Ptolemaiosz révén átöröklődött módszertanán alapul. Teljesítményének tudományos értéke nem a mindent felforgató forradalmiságból fakad; hanem annak köszönhető, hogy a hagyományra építkezve, azt alkotó módon megújítva teremtett új kozmikus világrendet. A természettudósok, tudománytörténészek és filozófusok gyümölcsöző együttműködéséből keletkezett jelen kötet hiánypótló a Kopernikusszal foglalkozó magyar irodalomban. Benne a szerzők tudományos értekezések formájában, de közérthetően mutatják be saját kutatási eredményeiket, s közvetítik egyúttal a kopernikuszi fordulattal kapcsolatos legújabb nemzetközi tudományos fejleményeket a magyar szellemi élet számára. Tanulmányaik ugyanúgy árnyalják a Kopernikusszal és követőivel kapcsolatos megcsontosodott elképzeléseket, mint amiképpen helyesbítik Arthur Koestler: Alvajárók című könyvének széles körben elterjedt, fiktív állításait.
