kihullott tejfogak a versek a végtelenből rész-egész fogod a tenyeredben és elteszed valami tégelybe emléknek új fogai nőnek a vágynak a világra csodálkozásnak kiharapják a valóságot hogy egy jobb helyre tegyék mindent megfigyel és csak néz a lány hogy álmodja-e a mindent vagy pont hogy nem vacognak angyalfogai és azt mondják nagyon fáj betakarja karcait sebeit a hiány gyolcs-strófáival csak zörögnek a kromoszómák tükörlelkek bújócskáznak álomlovakon szivárványka satíroz szíveket szívüreseknek gyere válassz belőlük egyet és növeszd meg te is angyalfogaid (Nagy Zsuka egy lányról)
