Ez a könyv nyolc erdélyi főnemesi család túléléséről, hazatérésének körülményeiről és perspektíváiról szól. Olyan erdélyi arisztokrata családok – Bánffy, Barcsay, Bethlen, Kálnoky, a Mikes két ága, Teleki, Ugron – második világháború utáni története körvonalazódik, amelyek többsége a magyar történelem jelentős eseményeinek főszereplői közé tartozott.
A romániai rendszerváltást követő visszaszolgáltatások nyomán több család leszármazottjai jelentek meg Erdélyben, s kezdték életvitelszerűen belakni az ősi birtokot. Ők fokozatosan az erdélyi magyar társadalom szerves részévé válnak, akárcsak felmenőik, akiknek nagy része mindig is felelősen viszonyult a közösség iránt, amelynek élére születtek. Építenek, restaurálnak, bennünk is építve ezáltal a korábban talán nem is létező vagy romossá pusztított azonosságtudatot.
Erdély „újranemesítése”, az erdélyi arisztokrácia leszármazottjainak honfoglalása élő, szinte naponta változó folyamat, küzdelem hivatalokkal és az épületeket pusztító természeti elemekkel. Mindennek csupán néhány rövid pillanatát lehetett kimerevíteni, ám a történetek önmagukért beszélnek. Rájuk irányuló figyelmünk révén akár fennmaradásuk „haszonélvezői” is lehetünk, ha megismerjük a múltjukat, megéljük a jelenüket, részt veszünk a jövőjükben.
