A Bartleby, az írnok sarkos ellentétben áll Melville regényeinek szokásos környezetével, a hatalmas óceánok és távoli, egzotikus tájak világával. Az elbeszélő egy New York-i ügyvéd, aki a Wall Streeten lévő irodájába három írnoka mellé felvesz negyedikként egy Bartleby nevű másolót, és nem is gyanítja, mi vár majd rá. Bartleby feddhetetlen, szorgalmas, visszafogott ember, ám egyszer, amikor az ügyvéd új feladattal bízza meg, udvariasan, de visszavonhatatlanul azt feleli: – Inkább nem tenném. Ettől kezdve Bartleby nem hajlandó semmit sem lemásolni, de ebben nincs semmiféle lázadás vagy nagyképűség. Ott álldogál az iroda egyik ablaka előtt, és állandóan a szemközti tűzfalat nézi, rendíthetetlenül, zavartalanul, távolságtartó módon. Ugyanezekkel a szavakkal felel, amikor a munkaadója arra szólítja fel, hogy távozzon az időközben lakásává is lett irodából. Az ügyvéd megmagyarázhatatlanul együtt érez különös alkalmazottjával, addig védelmezi, ameddig csak bírja, egészen a drámai végkifejletig, amelyet nem kerülhetnek el. Bartleby maga a tiszta másság, az abszolút ártatlanság, nem ismer sem szabályokat, sem bűnöket, ő a társadalom áldozata, és egyidejűleg ő a társadalom legfelsőbb, legkönyörtelenebb bírája is.
