Betyár rendkívül élénk kiskutya volt. Ki nem állhatta, hogy szobakutyaként tartották, folyton fürdették, örökösen engedelmeskednie kellett gazdáinak, sőt, ha éppen rendetlenül viselkedett, odaláncolták a hátsó kertben álló kutyaházhoz. Mindig arról ábrándozott, milyen csodás lehet az utcán csavarogni szabadon, a többi kóbor kutyával.
