Tóbiás Krisztián Blondel tükör című kéziratának versei képzőművészeti alkotásokkal kezdeményeznek párbeszédet. A cím is erre utal. A blondelkeretbe foglalt festmények mintegy tükörként jelennek meg, amelyet a szerző a saját élményeivel tölt meg.
Nem ekphrasziszok, az alkotások leírásai, ezek történetei bukkannak fel a versekben, hanem olyan személyes történetek, amelyeket ezek juttatnak eszébe a szerzőnek. És mégis megtörténik minden esetben a visszacsatolás. A megjelenő műalkotások mindegyike inkább egy „Rorschach-teszt”-ként funkcionál, amely személyes történeteket/élményeket/emlékeket elevenít fel.
