Amikor először olvastam Csontos Márta verseit, azt mondtam: Nemes Nagy Ágnes és Wisława Szymborska költészetéhez hasonló színvonalú, hasonló karakterű, ezekhez mérhető. Csontos Márta költészete is filozofikus, és mégis olvasmányos; posztmodern és hagyományos a legjobb értelemben. Nem, nem, ne tessenek megijedni: a „posztmodern” nem az, aminek sokan gondolják; nem üres nyelvi handabandázás, öncélú szófacsarás. Épp ellenkezőleg: a posztmodern, ahogy a fogalom is jelzi, a modern kor utáni ráébredés ostobaságunkra, tévedéseinkre, és az ebből fakadó megrendültség és útkeresés, istenkeresés. Albert Camus francia író és filozófus mondta, hogy a filozófia nem valamiféle dogmarendszer bemagolása és szajkózása, hanem az örökös, eleven gondolkodás. Ez jellemző Csontos Márta költészetére és személyiségére. Kísérletek. Jelzi a kötet címe. Nem azt mondja, hogy tudom a megoldást, hanem őszintén és szerényen azt mondja: kísérletezek, keresek, és ha érdekelnek ezek a gondolatok, amelyeket felvetek, akkor gyertek velem, gondolkodjunk, kísérletezzünk együtt, hátha rájövünk a „megoldásra”. Hátha megmenthető még a világ. Carpe diem! Ahogy mi fordítjuk: „Használd ki a pillanatot!”, de ahogy használjuk, többnyire félre is értjük. Sok mindenre és sokféleképpen lehet „kihasználni” a pillanatot. Horatius szövegének szó szerinti fordítása: „Szakaszd le a napot!” Na, ezt se tessék szó szerint érteni… Tehát maradnak a „kísérletek”, az örök, eleven gondolkodás. Adjon az Isten erőt és hitet Csontos Mártának, hogy folytathassa kísérleteit, és minden kedves olvasójának, hogy közösen rátaláljanak, rátaláljunk a helyes megoldásra. Csernák Árpád
