Hernádi Miklós 1987 és 2011 között keletkezett szociológiai írásai, melyek fő témái a zsidó önazonosság problémái, a magyar és nemzetközi antiszemita kommunikáció s a holokauszt, illetve a magyar-zsidó irodalom és művészet válaszútjai, sokszor fájó és súlyos kérdéseket feszegetnek. A bennük következetesen képviselt, a magyar-zsidó együttélésről megfogalmazott, igen határozott társadalomtudományi álláspont, mely a magyar szellemi mezőnyben sajnálatosan ritka, szoros egységet teremt az írások között. A kötetből világosan kirajzolódik a szerző álláspontja a mai magyar zsidó identitás kérdésében: mind a radiális asszimiláció, mind a zsidó disszimiláció (a nemzetiségi kisebbségi törekvések) elutasítása, viszont a kettős identitás -s a vele szükségszerűen együttjáró konfliktusok- konok vállalása. Nem normaként, hanem a társadalmi világ adottságaként tárgyalja a kettős identitást; ez a szemlélet termékenynek bizonyul, mert alkalmas elemzői perspektívákat kínál az egyes témák tárgyalásához. A kötet írásai egy nagy tudású, teoretikusan felkészült és problémaérzékeny szociológus művei.
