"Szinte nem is ismertem más tájat, mint ezt a Hudsonmentit, felhőkarcolók vonulatával, mely az évek során a szemem láttára gyarapodott, szökkent égre, tekervényesedett, sűrűsödött azzá a merev, változhatatlan kődzsungellé, melyet ma ismerünk, tövében az öblön ingázó hajókkal, kompokkal és Szabadság Miasszonyunkkal vagy Miss Libertyvel, ahogyan némely európai bevándorlók nevezték a megpillantásakor, amint kőtalapzatán, patinás köntöse fenségében, zárkózott arccal a habok fölé nyújtja karját. Néha úgy látom, az egész világmindenség gyűlt a kedvemért ennek a szigetnek a területére. A remény és a könnyek szigetére. Az egyszerre bedaráló és épületes csoda helyszínére, amely az ír parasztot, a calabriai pásztort, a német munkást, a lengyel rabbit vagy a magyar hivatalnokot amerikai honpolgárrá változtatja, miután a nemzetiségét lehántotta róla." Gaëlle Josse könyve 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi díját
