Újrarajzolható egy klasszikussá dermedt szerző portréja? Az utóbbi években történtek erre kísérletek Illyés Gyula munkássága kapcsán: megjelentek korábban kiadatlan versei és 1956-os naplójegyzetei. Kulin Borbála az alkotó életművének szövegközpontú újraértelmezésére vállalkozik. Szoros olvasattal olyan alkotásokat elemez, amelyek kiszorultak a kánon centrumából. A húszas-harmincas évek tárgyias költészetében a lírai alany megjelenési formáit azonosítja, majd a cselekvés és a szubjektum feddhetetlenségének problematikáját vizsgálja a Tiszták című drámában, végül a halál etikusságának kérdéséhez közelít a Kháron ladikján című esszéregény kapcsán. A szerző e lírai, drámai és prózai művekben annak esztétikai nyomait keresi, hogyan formálódik Illyés híres „nem menekülhetsz” etikája.
