Líra és líraelmélet lehetséges biopoétikai vonatkozásait vizsgálva felmerül a kérdés, vajon mennyiben nyújtanak fogódzót azok a közelmúltban egyre nagyobb számban előtérbe kerülő megközelítések, amelyek élő és élettelen, állat és ember, natúra és kultúra viszonyainak kultúratudományos és irodalmi vonatkozásait igyekeznek körüljárni.
A 20-21. századi magyar líra biopoétikai tendenciáinak feltérképezésekor az élet fogalmának, elgondolhatóságának és értelmezhetőségének fókuszba állításával reményeink szerint új megvilágításba kerülhet a költői nyelvnek az a létesítő teljesítménye, amely ezt a kontextust performatív módon alakítja. Míg az 1930-as évek európai költészetében a biológiai és technikai alakítottság elsősorban Gottfried Benn és Paul Valéry kezdeményezéseinek hatására kap mind nagyobb hangsúlyt, a magyar lírában ugyanez többek között József Attila és Szabó Lőrinc verseiben nyer különös jelentőséget, ami elvezet az organikus élet összefüggéseinek a modern költészet számára korábban még nem hozzáférhető rétegeihez. Rajtuk kívül a 20. század költészettörténetének és a kortárs magyar lírának olyan darabjai kerülnek előtérbe jelen kötetben, amelyek a biopoétika szempontjából újabb belátásokhoz segíthetnek hozzá.
A kötet szerzői: Ágoston Enikő Anna, Balajthy Ágnes, Balogh Gergő, Bónus Tibor, Csehy Zoltán, Gregor Lilla, Halász Hajnalka, Kolozsi Blanka, Kulcsár Szabó Ernő, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, L. Varga Péter, Mezei Gábor, Mészáros Márton, Németh Zoltán, Oláh Szabolcs, Pataki Viktor, Pataky Adrienn, Szirák Péter, Vígh Levente.
