Vannak emberek, akik mindenüket odaadnák azért, hogy mindig minden körülmények között pontosan tudják, mit kell tenniük. Tanácsokat kérnek, de nem kapnak; kérdeznek, de senki sem válaszol. Végül hoznak egy döntést, és egy idő után - talán évekkel később - rájönnek, hogy rosszul döntöttek, korábban másképp kellett volna. Azonban már túl késő. A megtörténteken gyakran már nem lehet változtatni; rengeteg időt, erőt és pénzt pazarolnak el hasztalanul, feleslegesen. A tetterő elszállt, a fiatalság elrepült, az erő elfogyott: tévúton rohan előre a ló, sötét és nehezen járható tévúton.
Természetesen van egy megbízható, csalhatatlan vezető az emberben, amely megmondja, mit kell és mit szabad tenni. Szókratészt a démonja minden sikertelen vállalkozásra figyelmeztette.
Azonban a mi évszázadunkban nagyon kevés olyan ember van, aki tisztán megőrizte azt a belső szemléltető erőt, ami a mindennapi élet legkisebb dolgaiban is csalhatatlanul megmutatja a helyes utat. Nagyon, nagyon kevés!
Ez a könyv nem ezeknek a szerencséseknek szól! Ők tudják, hogy mit kell tenniük; nekik semmit nem kell tanítani, tőlük csak tanulni lehet. De a többiek? Pásztor nélküli csorda módjára bolyonganak a pusztán.
