A kötet a Rákosi-korszak káderhiányát orvosolni hivatott alig egyéves jogi gyorstalpaló történetét tárgyalja előzményeivel és következményeivel. A tanfolyamra hat elemit vagy nyolc általánost végzett személyek nyerhettek felvételt, szigorú osztályszempontok alapján. A Büntetőbírói és Ügyészi – 1950-től Bírói és Államügyészi – Akadémia négy évfolyamot bocsátott útjára 1949 és 1954 között. A tanfolyam létezése jelentéktelen epizódnak is tűnhetne akár, következményei azonban nem feledhetők.
Az „akadémistákat” a korábban a jogakadémiákon, egyetemeken sikerrel diplomázott, a politikai akarnokok által 1945 után módszeresen megtizedelt jogásznemzedék pótlására szemelték ki. A felelős tisztségekbe állítottak a hatalmat kisajátító MDP, majd MSZMP hűséges katonáiként közreműködtek abban, hogy a politika szolgálóleányává süllyesztett büntető igazságszolgáltatás rendszerében a hatályos jogszabályok helyett a párthatározatokban foglaltak jutottak érvényre, ami elképzelhetetlen mélységbe taszította a bírói függetlenséget.
A kötetben, mintegy a „szereplőgárdát” felvonultatva, nyolcszáz hosszabb-rövidebb életút is olvasható. A megalázott, tönkretett, hivatásuktól megfosztott valódi jogászok, valamint a helyüket méltatlanul elfoglaló, a diktatúrával kollaboráló utódaik mellett a szerző bemutatja a döntéshozókat is: a korabéli politikai élet szereplőit, pártfunkcionáriusokat, államvédelmi tiszteket, de nem feledkezik meg a konstruált perekben elítéltekről sem.
