Egy év híján négy és fél évtized történetével kellett szembe néznie az MSZMP éppen aktuális vezetőinek 1989-ben.
A „kimondhatatlan és soknevű bizottság” – bizonyos szellemi és politikai függetlenséget is élvezve – Grósz Károly irányításával (ez az irányultságot is eleve meghatározta a krízis) a válság kezelése módozatainak kidolgozá- sára jött létre. Tagjai a „kádári konszolidáció” kipróbált káderei voltak, életkoruk függvé- nyeként más-más időpontban csatlakozva a kádári hatalmi-politikai elithez.
A cél közös volt: figyelemmel az adott kül- és belpolitikai konstellációra, lépésről-lépésre hátrálva ugyan, de elérni, hogy az új hely- zetben is a párt maradjon a vezető erő. Ugyanilyen kiemelt feladat volt a „gorbacsovi példa” követése, s mindemellett, a módosult hely keresése a Varsói Szerződésen belül, magát a szerződést természetesen fenntartva, s alkotó módon változtatva fejleszteni az ellentmondásos, de legalábbis kuszának tűnő román-magyar viszonyt is.
Anélkül, hogy a „kimondhatatlan és soknevű bizottság” törekvéseit túlbecsülnénk – vagy esetleg alá – egyet nem lehet nem észrevenni: a bizottság néhány tagjának komoly aspirá- ciói voltak, a teljes hatalom - esetleg távlati - megszerzése.
M. Kiss Sándor
