A rutinos olvasó némi óvatossággal vesz kézbe szervezettörténettel foglalkozó kötetet, mert – sokszor joggal – tart attól, hogy száraz, mérsékelten unalmas munkával lesz dolga. Riba András László könyvével kapcsolatban azonban nem kell emiatt aggódni. A kötet ugyan a pártállam 1987–1989 közötti politikai döntéshozatalának intézményi és szervezeti hátterét vizsgálja, mégis sokkal több puszta szervezettörténetnél. Köszönhető ez újszerű megközelítésmódjának: a hatalom alakulásának elemzésekor azokra a jelenségekre és körülményekre összpontosít, amelyek eddig nem töltöttek be kellően hangsúlyos szerepet a pártállam megszűnését feldolgozó munkákban. Emellett a szerző fontos párhuzamokra is rámutat, ezzel tágabb történeti kontextusba is helyezve narrációját: a kései állampárt döntéselőkészítő, döntéshozatali tevékenységében azonosítja az 1945 utáni politikai-hatalmi, uralmi válságok vagy rendszerkorrekciós kísérletek azon legfontosabb elemeit, amelyek az 1980-as évek végén is mintául szolgálhattak. Mindezzel pedig számos új felismeréshez segíti hozzá az olvasót a hatalomgyakorlás megváltozó jellegével kapcsolatban.
