A 20. század Európájában, e világháborúk, ideológiai küzdelmek és polgárháborúk sújtotta korszakban, amelyben kontinensünk kétségkívül háttérbe szorult a világpolitika színpadán, kevés európai személyiségről mondható el, hogy döntéseivel és tevékenységével mély nyomot hagyott a globális hatalmi struktúrán.
Helmut Kohl kétségtelenül e kevesek egyike, talán legnagyobbika volt. Nem tévesztette el a sorrendet: Európát és az új világrendet úgy akarta szolgálni, hogy elsősorban hazáját szolgálja. A szétdarabolt Németországot, amely kereszténydemokrata és keresztényszociális elodei és kortársai – Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, Franz Josef Strauss és a többiek – számára „lélekben, érzésben” mindig is egységes maradt. Kohl nem adta fel eszméit, és várta a pillanatot. Kitartott saját meggyozodése mellett akkor is, amikor ez – elsosorban a hetvenes évek „békés enyhülésének” idoszakában – éppen nem kecsegtetett elismeréssel és választási gyozelemmel se. Végül bebizonyosodott: amikor a pillanat eljön, csak az a kereszténydemokrata hagyományréteg lesz képes gyakorlatban is véghezvinni az új államalapítást, amely elméletben ezt a második világ-háború utáni években megtette.
Kohl maga nagyra értékelte az egyesítésben való magyar szerepvállalást. Igazán baráti kapcsolata a rendszerváltás utáni elso miniszterelnökkel, Antall Józseffel alakult ki. A szintén történész magyar kormányfonek is megvoltak a maga víziói hazájáról és Európáról – természetesen sokkal kisebb „játéktéren” mozoghatott, mint Kohl.
E konferenciakötet azzal a reménnyel született, hogy Helmut Kohl, a kiemelkedo állam-férfi politikai cselekvésének és gondolkodásának bemutatása nem hiábavaló és a jövo számára sem lehet irreleváns.
