„Ekkor a szintén ritmikusan, vagy inkább eltökélten folyamatosan körbe-körbe tekintgető Hitler pillantása ráesett a konyhai csapóajtóban összezsúfolódott fehérruhásokra, egészen pontosan Fanni arcára.
Hideg szemeinek pillantását irtózatos energiával összpontosítva, szinte kényszerítette a lányt, hogy visszanézzen, sőt, hogy pillanatokig ne is moccanjon még a szemgolyója se.
Miután ezt elérte, röviden összefoglalta azt, ami még hátravolt.
– Legyenek nyugodtak! Egyszer, nem olyan soká, hatalomra kerülünk, és bevezetjük az egészséges kosztot! Sok nyerssel! A kémiai folyamatok kultúrbetegségeivel a táplálkozás forradalmát állítjuk szembe!
Elhallgatott, biccentett, és kisétált a Tökfőzelékből.
Az ajtóból még visszanézett.
– A varangy elfajult béka – mondta. – Ki tudja, mit eszik. Biztosan olyasvalamit, ami nem esik jól neki.”
