A karácsony a havason ezerféle lehet, ahogyan a hóesés is lehet ezerféle a lassú szállingózástól a szilaj viharig, mely fehér ló képében száguld végig Erdély földjén, akár a fehér halál. E sokféleséget mégis áthatja valami közös: a székelység fogalma, amit Nyirő József találóan Erdély földjével azonosít. „A föld és a székelyek ugyanaz… Soha nép igazabban és szebben meg nem testesített földet, mint ők.” A válogatás erdélyi magyar írók és költők karácsonyi témájú műveiből merítve idézi fel a szeretet ünnepének hangulatát. Nyirő mellett több író és költő is megtölti soraival ezt a válogatáskötetet: olvashatunk novellát például Sinka István, R. Berde Mária, Hunyady Sándor, Tabéry Géza vagy Sziráky Judith tollából, és elmerenghetünk többek között Dsida Jenő, Reményik Sándor, Dutka Ákos vagy épp Szabolcska Mihály rímein. E sorok felfedik „Székelyföld egész pompáját… s a küzdő székelyek minden búját, baját”, és általuk karácsonykor a szívek, ezek a piros pecsétek „melegétől az ünnepnek, felbomlanak virágképpen, s meleg illatokat vetnek…”
