„A pincében kezdett elviselhetetlenül hideg lenni. Kata úgy döntött, hogy átviszi a gyerekeket a Vöröskereszt épületébe, a Galamb utcába. Tudta, hogy ott nagyobb biztonságban lesznek, talán még azonosítják is őket, és megkeresik a hozzátartozóikat. Békeidőben tízperces séta lett volna, de most törmelékeken kellett átmászni, és romos kapualjakban rejtőzködni. A katonáktól hemzsegő Erzsébet hídhoz érve Kata a nyílt és veszélyes terepnél biztonságosabbnak ítélte a híd alatti átjáró felé vezető utat. Ott kisebb csapatokra osztotta a gyerekeket. Egyszerre hármat vett a teveszőr kabátja alá, és futásnak eredtek.”
Hogyan lehet túlélni, ha egy sikeres és csillogó karrier a világgal együtt darabokra hullik?
Karády Katalin, az ünnepelt énekesnő és filmcsillag életére lassan rávetül a háború árnya. Barátainak menekülniük vagy bujkálniuk kell, ügynökét bíróság elé állítják, és egyre aggasztóbb hírek érkeznek a frontról és a zsidók elhurcolásáról. Karády méltósággal viseli, hogy a jobboldali sajtó megszólja szabados erkölcsei és népszerűsége miatt, és kémkedéssel is meggyanúsítják. Töretlenül teszi, amit helyesnek tart: énekel a fronton, és zsidókat bújtat. Biztonságban érzi magát szerelme, a magas rangú katona, Ujszászy István mellett, ám amikor egy nap a Gestapo katonái dörömbölnek az ajtaján, nincs más választása: velük kell mennie… A díva élete számos ember sorsával összefonódik a világégés közepette. Egy kíméletlen színikritikus, egy zsidó orvos, egy családja túléléséért küzdő anya és kamasz lányának története is feltárul Toldy Csilla több szálon futó regényében.
Karády Katalin hangját, arcát jól ismerjük a filmvászonról és a bakelitlemezekről. Itt az ideje, hogy megismerjük sorsát: az asszonyt, aki élete végéig mindig képes volt megőrizni nem csupán méltóságát, de emberségét is.
