Ezt az összeállítást a férjem iránt érzett tisztelet kifejezésére és a Reitter família esetleg még élő vagy később születendő leszármazottainak tájékoztatására szántam. Lehet, hogy a férjem minden gondolatával nem értek egyet, de ezeket is szeretném közölni, hiszen ez is őrá emlékeztet. Eredetileg a fájdalom feldolgozása, a túlélés, az élni akarás vezetett oda, hogy elkezdtem leírni az érzéseimet, a gondolataimat. Nagyon nehéz azzal a veszteséggel együtt élni, annak a harmóniának és szeretetnek a hiányával, ami az életünket kísérte, és ami az élet egyik értelme, amiért érdemes élni. Reitter Gitta
