Gerevich András legújabb verseiben a fűben heverve eltöltött, forró nyári éjszakák csendjét bármikor megtörheti a kóbor kutyák vészjósló csaholása, egy balatoni diszkó távoli dübörgése, vagy egy közeli karambol vérfagyasztó robaja. A versek borús, melankolikus, olykor féktelen vágytól és parttalan sóvárgástól fűtött hangulata lassan, cseppenként folyik át belénk, mint az infúziós zacskóból lecsöpögő sós oldat, majd izzadságként távozik pórusainkon át. A Légzésgyakorlatok hűvösét libabőrös tarkónkon érezzük, és úgy szívjuk magunkba, akár egy légkondicionáló fagyos leheletét. Ha pedig a versek egyszer bekapcsolódtak keringésünkbe, velünk is maradnak minden idegszálunkban, a vérünk minden oxigén-molekulájában, húsba-, életbevágóan. - Závada Péter
