"Leegyszerűsítenénk jellemzését, ha csak a bukovinai nyelvi örökségre utalnánk. Valójában sokkal összetettebb a nyelvezete: a hagyomány mellett a modern világlíra lényegre törő, olykor teljesen objektív hangulata [...] Sejtelmes és gazdag képvilág, amely kikezdhetetlen és romlatlan szépségben rejlik a 'szómélyi hazában'...
Az idő múlását nem lehet megállítani: A Nap lassan eltűnik a látóhatár mögött, lassan sötétedik, de a költő számára biztonságot ad az a tudat, hogy alkotása, a 'zenéje' a csönd része lett. Zenéjének üzenetét és uralkodó motívumát, a 'szeretet-szövetű békét' sajátuknak érezhetik mindazok, akik a 'továbbírt idő' részesei, de figyelnek az emberség sosem homályuló szavaira, amelyek Tamás Menyhért életművének maradóndóságot biztosítanak" - írta a Kossuth-díjas költőről Rónay László.
Az idén Magyar örökség-díjjal is kitüntetett Tamás Menyhért költészete ma is ugyanúgy őrzi és építi tovább a bukovinai nyelvi örökséget!
