"Imé itt vagyon a Magyar Fűvész Tudományból az első zsenge, azoknak számára, kik a növevényeket kedvellik, és azokkal esmérkedni kívánnak.
Talám nints is ollyan ember, a ki ha meglát valamelly különös Fát, Fűvet, vagy Virágot; annak megnézésébenn valami gyönyörűségét ne találná, és ne kívánná tudni minek hívják azt? Sokaknak pedig mind a Férjfi mind az Aszszonyi Nemből, különös vágyódások és természeti vonattatások vagyon erre az esméretre; abbann gyönyörködnének mennél többet esmérhetnének; készek tudakozódni másoktól; örömest veszik kezekbe a plántákról szólló régibb és újabb magyar könyveket: de mikor tapasztalják hogy a könyvek rajtok nem segítenek; a másoktól való tudakolódás pedig nyűgös kerengő út, és bizonytalan tapogatás; minteggy elfáradva letesznek róla, és ezt a vizsgálódást az úgy nevezett Fűves-Aszszonyoknak engedik." - írja könyve ajánlójában Diószegi Sámuel.
A könyv nyelvezete még a nyelvújítás előtti időszakot tükrözi, de a maga ízességével megmutatja a régi magyar nyel báját és igazi értékét.
A könyv az 1807-ben megjelent mű reprint változata.
