A művészi színvonalon álló hímzések legjava a nyugati műveltség területén már a középkorban is rendes, többnyire céhek kötelékébe tartozó s azoknak szabályai szerint kitanult kézművesek munkája. Ezek Magyarországon a „hímvarrók”, kik egyúttal – de nyilván nem mindig – „erszénykötők” is. A kötet a magyar hímzések sokszínűségét és szépségét mutatja be fekete-fehér képmellékletekkel.
