Mátyás király fia, Corvin János fényesen bebizonyította, hogy képes a török ellen eredménnyel sereget vezetni, és a boszniai pasa agresszív törekvéseinek ellenállni. A gondjaira bízott Szlavóniát a legjobb tudása szerint egységbe forrasztotta, és báni hivatala idején megszűnt a horvát, magyar és dalmát nemesség közti, helyi harcokig fajult ellentét. A politika azonban továbbra sem kímélte Mátyás fiát, aki nem csekély rátermettségről téve tanúbizonyságot, ügyesen egyensúlyozott a hatalmi érdekek között, és egyre több jogos örökségét szerezte vissza a főuraktól. Ismét növekedni kezdett az a középnemesi tábor, amely szerette volna Corvin Jánost látni vezetőjének, de a másik oldal, a herceg korábbi ellenfelei és ellenségei ezt minden erejükkel igyekeztek meggátolni. Corvinban Velence is kiváló hadvezért látott, olyan férfiút, aki becsületesen bánik azzal a pénzzel, amit a köztársaság a törökellenes háború céljaira rábízott. A herceg rövidre szabott életének utolsó éveit folyamatos harcokban töltötte, és egyre újabb győzelmeket aratott a boszniai pasa seregei felett, miközben kénytelen volt szembenézni az őt ért intrikák és támadások sorozatával. Aztán elkövetkezett az idő, hogy helyzeti előnybe került Ulászló királlyal szemben, akinek még nem volt fiú örököse az új feleségétől, Corvinnak viszont született egy fia. Ez a tény hatalomféltésből még a királynét is ellene fordította. A kötet Corvin János életének utolsó éveit történeti hűséggel feldolgozva, a korabeli katonai és politikai eseményeket, összefüggéseket ismertetve tárja az olvasók elé.
