A Mediciekről szóló tetralógia befejező kötete, amely önálló, izgalmas regényként is megállja a helyét, a firenzei bankárdinasztia utolsó jelentős egyéniségének eseménydús életét mutatja be.
Medici Mária (1575 – 1642) gyönyörű és szerencsétlen sorsú nő volt, aki úgy tudta megtestesíteni a királyi fenséget, mint előtte senki más. A Medici-dinasztiához való tartozása azonban valódi bűnt jelentett a franciák szemében, akik gyűlölték a korábbi királynét, Medici Katalint, aki csak alig több mint 10 évvel korábban uralkodott Franciaországban. Medici Mária a kor leggazdagabb örökösnőjeként IV. (Bourbon) Henrik francia király felesége lett, majd a férje ellen elkövetett 1617-es merénylet után régensként uralkodott kiskorú fia, XIII. Lajos helyett.
Intrikákkal és politikai cselszövésekkel teli kormányzása idején Medici Katalinhoz hasonlóan neki is olasz honfitársai voltak a bizalmasai.
Így került ellentétbe a politikai játszmák nagy mesterével, Richelieu bíborossal, a pénzügyminiszterrel, és ebben a harcban alul maradt, száműzetésbe kellett vonulnia.
A Mediciek hagyományainak megfelelően a művészetek, a művészek nagy pártolója volt. Régenssége idején valósította meg nagy álmát: Párizsban a Luxembourg-palota és -kert a kora barokk művészet kiemelkedő alkotása. A palota allegórikus képeit Peter Paul Rubens készítette, akivel a királyné őszinte, mély baráti kapcsolatban volt.
