Ha Zöldy Pál alakjai levennék a zakójukat, vagy rendesen felöltöznének, ráismernénk a szomszédainkra, rokonainkra, családtagjainkra vagy akár önmagunkra.
Szerethető alakok, amilyenek mi is vagyunk. Mert szerethető emberek akarunk lenni, akkor is, ha kimondjuk azt, amit nem illik kimondani, vagy végiggondoljuk azt, amit nem is illik végiggondolni. A találkozás néha nehézkes dolog. Néha nehéz eldönteni, hogy határtalan-e vagy gátlástalan-e az, akivel találkozunk, vagy akit éppen kerülünk. Mert van, aki az életünket helyettünk éli, és van az úgy, hogy mi vagyunk kénytelenek más idegenek életét élni. Napról napra. Lehet, hogy a boldogság nem más, mint hogy a saját életünket éljük?
