A hadseregek működése és a hadviselés módszertana mindig is magán viselte az adott kor társadalmának lenyomatát. Éppen ezért fontos elgondolkodnunk rajta, hogy a hidegháború vége óta napjainkig eltelt
évtizedekben miként alakult át a hadviselés, és milyen jelenségekre lehetünk figyelmesek a közelmúltban, illetve a szemünk előtt jelenleg zajló konfliktusok kapcsán.
Ha végigtekintünk e változásokon, azt láthatjuk, hogy egyre inkább az olyan hadviselési módok jutnak vezető szerephez, amelyek nem csupán a hagyományos katonai módszerekkel élnek, hanem társadalom egészére hatással kívánnak lenni. Az új paradigmával kapcsolatban viszont egyelőre még zavaró fogalmi káosz uralkodik. Sokan „hibrid hadviselésről” beszélnek, holott ennek tényleges létezésére nincsen igazi bizonyíték. Ezzel szemben a negyedik generációs hadviselés megjelenését több tapasztalat is igazolja: ez az új módszer maga a korábbi korlátokat elvető nagystratégia, a modern érdekérvényesítésnek a globalizáció hatására átalakult, nemzetközi és belföldi szereplők által használt eszköztára. Egyaránt magába olvaszt civil és katonai módszereket, olcsó, hatékony és könnyen letagadható, így ez a megoldás mindinkább előtérbe kerül a költséges és hosszan elhúzódó hagyományos konfliktusokhoz képest, miközben nem biztos, hogy a Nyugat tradicionális katonai eszközei a jövőben működnek majd vele szemben.
A szerző könyvében áttekinti ezen új módszertan elméleti hátterét, és esettanulmányokon keresztül felvázolja az aktuális trendeket, illetve a jövőben várható további változások körvonalait is, hogy minden érdeklődő számára világossá tegye, miként alakul át a hadtudomány napjainkban.
