Biró Annamária könyvében meggyőzően kimutatja, az 1790-es évek első felében a magyar fél még alig vett tudomást az erdélyi szászok markáns nemzeti sztereotípiákat is felvonultató írásairól. Mindez 1797-ben változott meg gyökeresen, amikor megjelent August Ludwig Schlözer (1735–1809) háromkötetes műve az erdélyi szászok történetéről (Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen). A korszak egyik sztártörténészét, a göttingeni egyetem híres professzorát Samuel von Bruckenthal kezdeményezése nyomán Johann Filtsch és más erdélyi szász értelmiségiek kérték fel a munka megírására, érzékelve azt a rokonszenvet, amellyel Schlözer ügyük felé fordult. A fő célpont az ő szempontjukból II. Józsefnek az az 1781-ben kiadott, és 1790 után is érvényben maradt rendelete (Concivilitätsedikt) lett volna, amely lehetővé tette a többi rendi nemzet tagjai számára a szászföldi ingatlanszerzést. A nem egészen hivatalos felkérés azonban egy provokatív könyv megszületéséhez vezetett. Schlözer műve a teljes magyar szellemi elitben nagy felzúdulást keltett, a megbízók taktikusan meghatározott céljait messze túllépve. A felháborodás nyomtatott lecsapódása azonban meglepően csekély. Ahogy azt Biró Annamária jelzi, erre egyértelműen a hazai...
