A könyv az örmények útját vizsgálja az Oszmán Birodalom kései éveitől a közel-keleti számkivetettetés első évtizedeiig. A kiterjedt kutatásokon alapuló rekonstrukció az "oszmán-örmény" történelem eme válságos időszakának néhány fontos epizódjára fókuszál: az anyaországi mindennapokra a népirtás előestéjén; az árvák és a nők helyzetére a népirtás után; az örmény túlélők első generációjának anyaországról őrzött emlékeire; a szíriai és libanoni újrakezdésre, valamint a menekülttáborokból új városi környezetbe érkező menekültekre. A könyv számos forrásanyag (archív dokumentumok, emlékiratok, sajtócikkek, valamint többek között Párizsban, Nantes-ban, Bejrútban, Kairóban, Aleppóban, Bécsben és Jerevánban fellelt ritka könyvek) felhasználásával új nézőpontot kínál e témák értelmezéséhez. VAHE TACHJIAN Libanonban született, doktori fokozatát történelem és civilizáció szakon szerezte a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales-on. Kutatási témái közé tartozik többek között Kilikia, Szíria és Libanon két világháború közti francia megszállása, az örmények oszmán birodalombeli története és a közelkeleti menekültproblémák. Tachjian a berlini központú Houshamadyan projekt vezetője, amelynek célja az egykori Oszmán Birodalomban élő örmények helyi történelmének, mindennapi életének, kultúrájának rekonstrukciója és emlékezetének vizsgálata. A szerző 2016-tól a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Armenológiai Intézetének tudományos munkatársa.
