A szerző figyelmét a disszertációjához készített történeti interjúk fordították a pszichoterápia felé, majd már a 20. századi Magyarország történetének kutatójaként lett klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt.
Ez a kettős érdeklődés, a történeti kíváncsiság és a pszichoterápia iránti elkötelezettség adja e munka alapját, ez adja az élettörténet és a pszichoterápia összefüggéseit bemutató kutatás alappillérét.
A kötet ismerteti a pszichoterápia történetének számos aspektusát, a pszichoterápia, a pszichoterápiás intézményrendszer újjáéledését, illetve kialakulását a Kádár-korszakban, különösen annak második felében. A kutatás legfontosabb forrását a szerző pszichoterapeutákkal készített történeti interjúi nyújtják: a megélt élet, a mindennapok tapasztalatai a személyes források hitelével vezetnek be egy szakma újjászületésébe. A terapeutákkal készült, félig strukturált interjúk a karrierre és a szakma történetére, a rendszer és a szakma kapcsolatára, valamint a személyes hivatás- és elhivatástörténetre, benne a családi háttérre fókuszálnak. Az interjúkon kívül levéltári dokumentumok, visszaemlékezések és a korabeli sajtótermékek anyagai segítik annak megismerését, hogy milyen volt a szakma a Kádár-korszak hétköznapjaiban.
