Esterházy Lujza (Nyitraújlak, 1899–Párizs, 1966), a két világháború közötti csehszlovákiai magyar katolikus értelmiségi mozgalom egyik vezető személyisége. Meghatározó szerepet vállalt a Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület, az Actio Catholica reformmozgalom valamint a szlovákiai katolikus nőmozgalom magyar tagozata megszervezésében. Együttműködött a keresztény egyetemista Prohászka Körök vezetőivel. Folyóiratukban, az Új Életben és más katolikus lapokban számos, magyar hitbeli és társadalmi megújulást szorgalmazó írást tett közzé. Esterházy János, a mártír felvidéki politikus nővéreként, munkatársaként és egyenrangú szellemi partnereként jelentős szerepet vállalt a cseh(szlovákiai) magyar közélet formálásában. Nézeteiben és írásaiban is határozottan szembeállt a nemzetiszocializmussal és a bolsevizmussal. Szót emelt a bécsi döntés után Magyarországra került szlovákok érdekében. A vészkorszak idején családjával együtt üldözött zsidókat mentett és bújtatott.A második világháború után, párizsi emigrációjában a békeszerződés magyar delegációjának fordítójaként, katolikus kiadók és menekülteket gondozó egyházi szervezetek munkatársaként dolgozott. A nyugati demokratikus államok közvéleményét mozgósítva próbálta elérni a csehszlovákiai magyarság elleni jogfosztó intézkedések leállítását és igazságtalanul bebörtönzött fivére szabadon bocsátását.Következetes híve és hirdetője volt az osztályellentétek lebontásának, a nemzetek közti megbékélésnek és a konfliktusok párbeszéd útján történő feloldásának.
