Tizenkét évvel a nagysikerű Trianon-legendák című kötet után ABLONCZY BALÁZS újabb, a trianoni békeszerződést övező történetek nyomába eredt.
A szerző magyar történész által eddig soha nem látott levéltári forrásokat kutatott fel a párizsi Grand Orient szabadkőműves nagypáholy iratai között, hogy válaszoljon a kérdésre: valóban a szabadkőművesek tehettek Magyarország felosztásáról?
Mackensen tábornagy csakugyan megvédhette volna-e Erdélyt 1918 őszén? A magyar vasúti vágányok egy részét tényleg felszedték Trianon miatt? Milyen helyi történetek fűződnek a helyszíni határmegállapításokhoz és ezek mögött mi áll? Igaz, hogy rúzsozták magukat a Budapestet megszálló román katonatisztek? Ki volt valójában a kitalált költőnő, akinek a verse a Trianon-irodalom kötelező darabjává vált a két világháború között? Apponyi Albert valóban mondta-e mindazt, amit a közösségi média és a politikusi beszédek neki tulajdonítanak? Végül pedig „lejár-e Trianon” száz év után? A szerző utánajárt a legendák eredetének, megvizsgálta keletkezésük körülményeit, és könyvében megkísérli különválasztani a legendát, a valóságot és a szándékos hamisítást. A trianoni béke valós hátterének ismerete a nemzeti önismeret fontos része: a tévedések és a hamisítás felismerésében segít ez a kötet.
ABLONCZY BALÁZS 1974-ben született Budapesten. Történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója és az ELKH BTK Történettudományi Intézetének kutatója, a Horthy-kori osztály vezetője. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. 2016-tól az MTA „Lendület” pályázatán támogatott Trianon 100 Kutatócsoport vezetője, szakterülete a huszadik század első felének magyar történelme. Családjával Budapesten él. Legutóbbi kötete a Jaffa Kiadónál: Ismeretlen Trianon – Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918-1921 (2020).
