A magyar emlékérmeknek az a csoportja, melyet általában Szent György-érmek néven ismerünk, a XVII. század második felében jelenik meg először Körmöcbányán és virágzásának kora mélyen benyúlik a XVIII. század közepébe. Nevüket az érmek a rajtuk levő ábrázolásról kapták, amely ábrázolás kivétel nélkül minden érmen az előlapon a sárkányölő Szent Györgyöt, a hátlapon pedig a viharos tengeren hánykolódó vitorlás hajót mutatja az alvó Krisztus és néhány tanítványa alakjaival. A felirat is mindig azonos: S. GEORGIUSEQUIIUM PATRONUS, a hátlapon pedig IN TEMPESTATESECURITAS. Az érmeknek kifejezetten amulett jellege volt, ami talán arra vezethető vissza, hogy a mannsfeldi tallérokat, melyeknek előlapján ugyancsak Szent György látható, amulett gyanánt viseltek a harcoló katonák. Ilyenformán a török harcok idején a Szent György-érmek rohamosan terjedő népszerűsége is könnyen érthető. Rendszerint a tallér formáját követik, de gyakori a forint, garas, sőt denár nagyságú is, viszont kevésbé gyakori a többszörös tallérsúlybankivert Szent György-érem. Anyaguk arany vagy ezüst, bronzpéldánytcsak a XVIII. század közepe tájáról ismerünk.
