"1951. június 24-én, Budapesten, Szent Iván napján, az év legrövidebb éjszakáján születtem... Életem mottója: Soha ne adjuk fel! Mindig van remény! Sokak által lenézett, ám különleges és szép hivatás volt az enyém, amelyben nem volt egyszerű megteremteni a szakma és a magánélet harmóniáját. Nekem talán sikerült. Többször kerültem reménytelennek tűnő helyzetbe, de szorgalommal, akarattal, elszántsággal, bátorsággal mégis sikerült megkapaszkodnom, talpra állnom, sőt, túlélnem a szakma, a magánélet csalódásait, megtalálnom, és élveznem a szépségüket is. Ehhez - megtapasztaltam- bíznunk, hinnünk kell önmagunkban, és abban, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre. Életregényem -azt hiszem- érdekes, izgalmas, sokszínű és tanulságos. Ha az életemet ismét kezdhetném, újból ezt a hivatást választanám. Olvasóimnak kellemes órákat szeretnék szerezni: kirándulást egy rejtélyes szakma útvesztőiben, kalandozást a világban, Európában és Ázsiában, és töprengést azon, hogy naponta hozott jó, rossz döntéseink milyen következményekkel járnak az életünkre, a sorsunkra." (a Szerző)
