Eszközévé tökéletesít, a létezés vésojévé edz a teremtés tüze. Úgy látszik, legfobb életfeladatom az, hogy a közöny dúcait lepattintva láthatóvá tegyem mindazt, mi láthatatlan. De valójában mi is az a láthatatlan valami? Illúzió? Igen.
Úgy, ahogy illúzió az is, hogy a szobrász megnyilvánulásaitól függ a világ megjavulása. Mától többet nem kérdojelezem meg szobrászi létemet. Nincs létjogosultsága a kérdésnek, hiszen olyan, mint szobrászi lét, nem létezik. Illúzió. Volt, nincs, akár egy kis dúc, mi vésom útjába került. Dúc-lét, valami ilyesmi élethelyzetben élek. Az ezüstöt is tuzbe tartják, hogy kiégjen belole a szemét. A létezés vésojét a közöny tüzébe dugták. Majdcsak megedzodik. Illúzió.
